2008. július 29., kedd
Mai napom
Tényleg nem azért írom ezt a Bloggot, hogy a németekröl panaszkodjak, de ma nagyon kiborúltam! Úgy gyülölöm a semmibe nézést!!! A munkahelyemen olyan rossz a légkör, kész terror. Hazajöttem és hulla fáradtan kértem Csabit menjünk bicajozni, ki kellett szellöztettni a fejem. Nem elég, hogy nagy a hajtás nagyon sok a vendég és mindig többett és többett kell csinálni, hanem a kollegág is egymással nagyon aljasak, föleg a külföldiekkel. De már csak 5 hét!!! Azt már kibírom! De megmondom öszíntén nagyon kiborított ez az egy év, csak Ausztráliáért csináltam semmi másér !!! Nagyon szeretem a szakmám,de ez nem fodrászat, ez egy érzéstelen embernyírás.
Csak annyit a itteni gazdasági helyzetröl, hogy a BMW gyár egy részlege külföldre megy és 8000 embert bocsájtanak el !!!! A Simens-nél állandóak a leépítések. Az Agfa gyárat hip-hop lebontották és már épülnek a lakások és az irodák a helyén. Egy barátunk a Hypo Banknál dolgozik, biztos jólkeresö nyugdíjasnak hitt állása volt, de a bankot megvette egy másik bank és leépítések lesznek, neki kétévre van már munkája, a fizuját csökkentik, a banki extra nyugdíjját elveszítette. Egyébként nekem is 10 hónap alatt 150 €-val csökkent a fizum, de minden drágább lett. Ez egy süllyedöhajó, sem emberileg sem anyagilag nem éri meg.
Itt ismertünk meg egy srácot 10 évig élt itt, összejött egy lánnyal aki nem akart kijönni így ö költözött vissza. Azt mondta Magyarországon nagyon nehéz élni, de saját otthonodban élsz és saját hazádban úgy nyilvánítod ki a véleményed ahogy akarod, mert otthon vagy és ember vagy. Nem bánta meg hogy hazament. Ez is egy vélemény.
De nekünk Ausztrália a cél, csak halgatom a véleményeket, mert jópár éve nem élünk otthon és nagyon érdekelnek az emberi érzések. Meg azt vettem észre aki pl.Au-ba, Új-Zélandra, Kanadába vagy Amerikába megy az nem mindig a pénz miatt, hanem az érzések miatt, a normális emberi életér amit sajnos a hazádban nem kapsz meg.
2008. július 23., szerda
Gyors életjel....
2008. május 18., vasárnap
Berchtesgaden- Königssee
Magyarországot gyorsan ( sajnos rövid volt ) megjártuk, szép idö volt és ezt hoztuk magunkkal ide is. Pünkösd-kor kirándulni mentünk Salzburg mellé, Német ország dél-keleti csücskébe Berchtesgaden-ba. Eredetileg Hitler nyári rezidenciáját szeretük volna megnézni ami 1885 m magasan a hegy tetejére épült, Kehlstein / Sasfészek /. Egy darabig fel lehet menni autóval, majd tovább busszal és lifttel lahet menni. Mi túl vékonyan öltöztünk, ott még hó is van, igy nem mentünk fel, majd a nyáron.
Pár km-re van innen a Königssee, a hegyek között egy völgyben elterülö tó. Egyetlen ponton lehet megközelíteni száraz lábbal, meredek sziklafalak veszik körbe magas hegycsúcsokka, vízeséssel. Smaragd-zöld a tó szine....csodaszép. Elektromos fa hajokkal lehet kirándulásokat tenni rajta. Mi áthajóztunk St.Bartholomä-ig, ott van egy kis templomocska, természetesen sörkert és pisztrángos étterem. Híres arról is, hogy hatalmas kb. 90 cm-es pisztrángot is fogtak már ki. Itt lehet túrázni is mi csak egy kisebb sétát tettünk, megnéztük az 1999-ben lezuhanó lavina területét is ami egész a tóig letarolta a fákat. Ez egyébként egy Nemzeti park része és természetes módon hagyják a növényeket is újra éledni. Még érdekesség hogy ide a teheneket is tavasszal hajóval kihozzák és összel vissza viszik a gazdák, fantasztikus jó minöségü a legelök erre. Ezt szeretem itt Néo-ban hogy a tej az valóban tej és finom, különösen a Berchtesgadener Bio tejtermékeket imádom.
Nagy séténk végén leültünk a Biergarten-be hogy eszünk valamit, már nagyon élesek voltunk, kértünk egy-egy sört kiválasztottuk az étlapról mit ennénk és a pincér közölte már nincs meleg konyha, mondtam Csabinak menjünk gyorsan a hajóhoz mert én be fogok csípni. Persze ahogy kell tüzö napon sorban állás....benyomtunk egy jégkrémet ami megmentett minket a várakozásban mert már nagyon vigyorogtunk mind a ketten. 35 perces út után jól esett egy fincsit enni. Nagyon kellemes nap volt és gyönyörü táj.
2008. május 1., csütörtök
Május elseje
Az elmúlt hetekben bevallom nyugisabb vagyok, mert elhatároztuk, hogy nem itt éljük le az életünket és ami még hátra van kis idö azt a lehetö legkellemesebben akarjuk itt eltölteni. Az idén május 1.-je a Christi Himmelfahrttal is egyben ünneplik, ilyenkor tartják itt az Apák napját is. Ezen a napon tradicionálisan Májusfát állítanak a faluk, vagy a városrészek kozpontján, majd nagy eszem-iszom dinom-dánom. Pont ma Apák napja, a férfiak mégjobban ünnepelnek. Az egyik vendégem mondta ahol dolgozom ott is lesz faállitás / nálunk pár éve volt/, gondoltam kimegyünk, jó buli lesz. De olyan esös, hideg idö lett ma is, inkább itthon maradtunk.
Persze az is hozzá tartozik,hogy megint kaptam tegnap a német "idegen szeretet"-böl. Az egyik kolleganöm volt ismét kedves velem,de már nem érdekes. Jött egy új lány hozzánk, afganisztáni. Nagyon szimpi kis kedves lány. Csak egy példa arról milyenek a németek: tegnap este munka végén készülödünk haza, az afgán kolleganöm csinosan felöltözve, magas sarkú csizma, helyes kis felsö farival, az olasz ugyszintén csini ápolt frizu, én is adok a megjelenésre. A egyik német csajszi terhes,de arra nem képes,hogy vegyen kismama ruhát, pedig a 6. hónapban van, a gombok leszakadnak a felsöjéröl, a másik meghízott, de az sem vesz nagyobb ruhát, a kötözött sonka karcsúbb mint az ö farmer fölött kibuggyanó hája, a harmadik egy skin-head akinek fél fejét most leborotválta és csörgöket aggatott a csuklójára és bokáig SÁROS cípöben dolgozta végig a napot!!!!!!! És ez München elökelö negyedének jól menö fodrász üzlete!!!! Te jó ég! Hova kerültem én!!!!
Kicsit besokaltam, szombaton munka után autóba és írány Haza! Hétfön este jövünk vissza, rövid lesz, de legalább egy kicsit magyarok között leszünk, kicsit kertészkedek, otthon meleg van itt állandóan esik, még nem lehet kicsit levetközni se rövidújjúra....kicsit sétálni a Duna-parton...
Ma 3 órát!!!!! dumcsitzunk a barátainkkal akik Sydney mellett egy farmon élnek, olyan fantasztikus élményekkel vannak telis-teli. Ha visszajöttünk írok róluk, mert az ö történetük olyan mint egy mese ami álomra vált !!!
Kell a feltöltödés!!!!
2008. április 25., péntek
Ned Kelly`s Australian Bar

2008. április 18., péntek
Magamról...
Nagyon régóta olvasom a Bloggokat, Lilláékkal kezdtem, Ö nagyon segítökészen válaszolt kérdéseimre,KÖSZI ! Majd felvettem a kapcsolatot Bertok Zolival aki szintén azonnal válaszolt. Most az Ö segítségével a szakma elismertetést csinálom. Reggeltöl estig dolgozom, szabadnapomon még megyek régebbi ismeröseim frizuit rendberakni, igy a vasárnapom szabad egyedül. Probálom angolom frissíteni, tanulni és számolom vissza a heteket, hogy meglegyen a 12 hónap. Októbertöl hogy hogyan legyen.....még nem tudom. Gondoltunk arra,Brisbane-ben csinálok egy fél éves sulit, vagy itt lazítok a munkán és nyelvvizsgázom...ez olyan nehéz döntés!
Most nagyon jókor merült fel a sulis téma egy Blog-on.
2008. március 10., hétfő
Történetünk kezdete
Majd nagy lettem és a munkával a gondokkal elmaradt az angol. Idöközben Németországba keveredtem, pont ide, amikor soha nem szerettem öket és a nyelv !!!!!!!!!!!!! Borzalmas!!!!!! Szégyen ami szégyen de 6 éve nem sikerült csak a konyhanyelvi szintre megtanulnom. Útálom!!!!! És ha valamit nem szeretek nem kell eröltettni.
Pár éve rájöttünk nem itt akarjuk leélni az életünk, nekünk ez nem megy, de haza menjünk?!? Igen, elindultunk Magyarország felé, de mindig falba ütköztünk. Ha egyszer megtanulod a rendet, a tisztaságot, az egymásra figyelést, a tiszteletet, akkor nem érted ez másut miért nem így megy. A Hazám gyönyörü ország és a szivem nagy része lesz minig is, de sokszor úgy érzem furcsa emberek lakják, tisztelet a kivételel.
Aztán hogy is volt az a gyerekkori álom...és késöbb is volt egy tudod arról a nyagy szigetröl, aminek a közepén ott van az a nagy vörös "bucka"....aha, AUSTRÁLIA !!!!
Megvan ! Elindult a nyomozás hogyan is lehet ott letelepedni. Infokat összeszedtünk különbözö lehetöségekröl és persze milyen is ott igazából a mindennapok, a történelme, éghajlata, hogy érzik magukat ott az emberek....és mind-mind számunkra pozitvan klassz egy álom! Sokat filóztunk, hogyan és merre, egy lépés elöre kettö hátra. De rájöttünk, a mi érzéseink a legfonosabbak és a kitartásunk! Sikerülnie kell!
Leporoltam az angol könyveimet, újra elkezdem tanulni, sajnos Szüleim ezt már nem érték meg, de tudom szoritanak nekünk, én meg hálás vagyok Nekik a különórákért a fáradozásukért!
Belevágtunk! Irány Ausztrália!